Az elveszett papagájok többségét valaki a legtöbbször befogja (na nem mindig az eredeti gazdi), néhányan pedig meghalnak. A magam részéről azt gondolom, hogy a szabadon reptetett papagájok elvesztési aránya bizony meglehetősen magas. Ezt nem szabad félvállról venni. Azt talán senkinem nem nehéz megérteni, hogy milyen szörnyű elveszíteni egy szeretett háziállatot. Ezért kell tisztában lenni a szabadon röptetés veszélyeivel és minden lehetséges kockázatot meg kell próbálni minimalizálni.

 

 

Kevesen vannak felkészülve erre a helyzetre, vagyis a papagáj elvesztésére, még akkor is, ha úgy gondolták, hogy el tudják fogadni. Sok kollégát ismerek, akik hozzám hasonlóan szintén kijárnak röptetni. Közöttük is vannak, akik vesztettek már el így madarat. Karesz, az afrikai szürke, 6 éves repülés után Nyíregyháza külterületén veszett el. Többen látták még utána, de gazdái soha nem találták meg. Külföldről persze még több ilyen esetről hallani, hiszen ott ez egy jóval gyakoribb hobbi.

 

 

Két évvel ezelőtt, furcsa környezetben repülve, ölyvtől üldözve repült és tévedt el két amazon papagáj egy kunsági pusztán. Sose derült ki, mi lett a sorsuk, a hosszas nyomozás során előkerültek a vadászok általi lelövésükről és a befogásukról is mindenféle információk, de egyik sem került bizonyításra. Hatalmas teher ez egy szerető gazda vállán. Számos anekdota él az elveszett madarakról, amelyek általában azt sugallják, hogy a szabadon repülés túl veszélyes elfoglaltság. Nincs azonban olyan statisztika, amely összehasonlítaná a szabadrepülő madarak élettartamát a ketrecek vagy madárházak lakóiéval.